Ez az első Szeleshát borom: Márk barátom tiszteletére, születésnapja alkalmából bontottuk. A pincéről nem sokat tudtam eddig, csak amit olvastam (hogy felettébb tisztességes boraik vannak), aki kíváncsi rájuk az a honlapon mindent megtalál, nem ismételném az ott leírtakat. Annyit azért mindenképpen megjegyeznék róluk, hogy ők a szekszárdi borvidék legújabb üdvöskéi, a borsajtó oda van értük. Próbálok odafigyelni a pincészetre a jövőben. Lássuk ezt a kékfrankost.
Közepesen sötét szín: karmazsin - enyhe lilás villanásokkal a pohár falánál. Illat: ibolya és erdei gyümölcsök, enyhe vanília. Íze friss, gyümölcsös: meggy, csipkebogyó, egy kis fanyar kávé, kicsit csíp, savanykás utóíz. Közepesnél rövidebb, ami marad az a meggy savanykás íze. Tannin nem sok, de ami van az nem is rántja össze szánkat. Test közepesnek mondható. Gyanítom, hogy két év múlva egy nagyon szerethető bor válik belőle a savak tompulásának következtében, mert jelenleg picit élesnek éreztem azokat. Nem túlzóan persze, ez egy nagyon jó bor, az ára is teljesen rendben van, csak most nem volt meg a wow élmény. A múlt héten kóstolt Ráspi Kékfrankos 2007-est mélyebbnek, komplexebbnek éreztem, igaz azt meg kicsit már fáradtnak találtam. Ha csak ilyen kékfrankosok lennének az országban, elégedettek lehetnénk. Alkolholista mércével 4-5 pontot adnék neki.